Nincs veszélyesebb, mint megsérteni olyasvalaki előítéleteit, aki azt állítja, nincsenek neki.


Jólnevelt az, aki elnézést kér, amikor jogait gyakorolja.
 
 
A »személyiség szabad kibontakozásának« eszméje nagyszerűnek tűnik mindaddig, amíg nem találkozunk olyan egyénekkel, akiknek személye szabadon bontakozott ki.
 
Az olyan ember, akinek általános eszméi ér­de­ke­sek, éppoly ritka, mint az, akinek személyes közlendõi nem keltenek érdeklõdést.
 
A középszerű titokban tudja, hogy õ középszerű, de reméli, hogy téved, és súgva kérdi önmagától: talán mégis tehetséges vagyok? Semmi sem teher­men­te­sítené annyira a könyvtárak polcait, mint az, hogyha megbíznánk tágra nyitott szemünk tiszta látásában. Megtanulni középszerűnek lenni nehéz feladat. Valamennyien a Párhuzamos életrajzok vá­ro­má­nyo­sa­ként születünk, kemény dolog megelégedni azzal, hogy csak a hatósági nyilvántartásban szerepel a nevünk.
 
A katolicizmus egyik legnagyobb kulturális érdeme az, hogy előnytelen klímát teremtett a gazdasági tevékenységhez.
 
Míg a demokrácia nem veszi észre őt, a művelt ember túlélheti a demokratikus időket.
 
Már nem elég, ha az állampolgár beletörõdik sorsába. A modern államnak cinkosokra van szüksége.
 
A demokrata nem elégszik meg azzal, hogy tiszteletben tartjuk, mit akar tenni az életével, ezen felül megköveteli, hogy tiszteletben tartsuk azt is, amit velünk akar tenni.

(Nicólas Gómez Dávila, ford. Hudy Árpád)



 




A sima utak, melyeken kevés fáradsággal messze juthatunk, s azon javak, melyek után az emberek többsége vágyik, legyenek másoké. Nekem, ó Mindenható! adj rögös ösvényt, de szép kilátással, mely mindég felfelé vezet, s melyen azon meggyőződéssel haladhatok, hogy eltévedni nem fogok.
(Eötvös József)

 


 



Az absztrakt ember aztán az érzéki világot pótolandó kitalálja a hátborzongató khimérát, a színtelen, szagtalan, alaktalan, íztelen, hangtalan semmit. Ebből pedig - főként újabban - tudományt csinál, morált, törvényt, államot. Persze bármit csinál, nem lesz belőle semmi.
Az absztrakt élet elméletileg megszerkesztett élet, amelyet nem közvetlen érzéki tapasztalatokra, hanem úgynevezett elvekre építenek. A modern korban két ilyen absztrakt embert ismerünk: az egyik a szcientifista, a másik a puritán. Mondani sem kell, hogy mind a kettő az ateizmus válfaja.

A szcientifizmusra jellemző, hogy nem ismeri a szerelmet, hanem a szexuális ösztönt; nem dolgozik, hanem termel; nem táplálkozik, hanem fogyaszt; nem alszik, hanem biológiai energiáit restaurálja; nem húst, krumplit, szilvát, körtét, almát, mézes-vajas kenyeret eszik, hanem kalóriát, vitamint, szénhidrátot és fehérjét, nem bort iszik, hanem alkoholt, hetenként méri testsúlyát, ha feje fáj, nyolcféle port vesz be, amikor a musttól hasmenése van, orvoshoz rohan, az ember életkorának növekedéséről vitatkozik, a higiéné kérdéseit megoldhatatlannak tartja, mert a körömkefét meg tudja mosni szappannal, a szappant meg tudja mosni vízzel, de a vizet nem tudja megmosni semmivel.
(Hamvas Béla)

 

 



Ha hebehurgyán, oktalan beszélsz,
azt visszaszívni később már nehéz.
Ha kimondták, már elrepült a szó,
útjában többé nem gátolható.
Ha bánod is, kiadtad már magad,
kinek meséltél, rabszolgája vagy.
(Geoffrey Chaucer)



 




„A legnagyobb modern téveszme nem az, hogy Isten halott, hanem hogy az ördög az.”
„Amit egyetlen talpnyaló sem mer mondani a zsarnoknak, azt mondja a demokrata a népnek.”
„Az élet a hierarchiák műhelye. Csak a halál demokrata.”
„A méltóság megőrzésének esélye fordítottan arányos a társadalomba való gazdasági beilleszkedéssel.”
(Nicolás Gómez Dávila, ford. Hudy Árpád)




 


„Az erőszakos hatalmi Rendszerek - néhányat megéltem – felmentik az átlagembert a gondolkodás, a véleményalkotás mindig szellemi és jellembeli erőfeszítést követelő igénye alól. Az a társadalmi eufória, amelyet helyette adnak, igazában nem más, mint menekülés a véleményalkotás felelőssége elől.
És ez nagy vonzerő a tömegek számára.”
(Márai Sándor)

 


„Nem szabad tehát sem az emberek dolgozó részére rábízni azt, hogy a felüdülés fogalmát a maga szükséglete szerint határozza meg, sem szemlélődő részére azt, hogy a nemesedés fogalmát a maga spekulációi szerint, ha nem akarjuk, hogy ama fogalom túl fizikailag és a költészethez túl méltatlanul, emez pedig túl hiperfizikailag és a költészethez túl fellengzően sikerüljön. Minthogy ez így van s ez a két fogalom, mint a tapasztalat mutatja, irányítja az általános ítéletet a költészetről és költői művekről: azért értelmezésük szempontjából keresnünk kell az embereknek olyan osztályát, amely tevékeny, anélkül, hogy dolgoznék, és tud eszményíteni, anélkül, hogy rajongana; amely egyesíti magában az élet minden realitását az életnek lehető legkevesebb korlátjával, s amelyet az események sora hordoz, anélkül, hogy ennek martalékává lenne.”
(Friedrich Schiller)
 



„A nagy útban nincsen semmi rejtély. Az ég hatása: jónak lenni, a föld hatása a bőség, az ember hatása a rend. Mindenkinek csak egyetlen dologra van szüksége, igazan élni.”
(Hamvas Béla)
 



„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.”
(Hamvas Béla)
 



„Nem a mai nap, nem is a mai kor, de az örökkévalóság intimitásait kifejezni: ez a nagy művészet. De kihez bizalmas a végtelenség? Kinek árulkodnak a tengerszemek?”
(Osvát Ernő)
 



"Félig sem oly fontos az: mit tanítunk gyermekeinknek, mint az: hogy tanítjuk. Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad."
(Eötvös, Napló, 1868)
 



"Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, hogy megismerje a jól végzett munka örömét, megismerje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja a munkáját, amelyet az élete során szeretni fog."
(Szent-Györgyi Albert)
 



„Lelkünkben is
ilyen rügyecske tán a gondolat.
A jég alatt
Szellem-páncélzat védi: kőkemény.
Egy forró csókra hirtelen kipattan,
S dalos tavasz lesz: csengő költemény.”
(Wass Albert)





 



„A történelem folyamán a művészet állandó harcot vívott a kifejező eszközökért. A műfajok alapanyaga mindenekelőtt a mindig kéznél levő hang, szó és mozdulat volt.”
(Pogány Frigyes)
 



„(…)az is magától értetődő, hogy mindazok a „nagy szavak”, amelyeket hangoztatni szoktunk, hogy szép környezetben boldogabbak az emberek, hogy a környezet tudat- és magatartásnevelő, s ami mindebből következik, s a legfontosabb, hogy az esztétikum és etikum egymást feltételezi; nem üres szólamok.”
(Pogány Frigyes)
 



„A szavak értelmének helyreállítása nem haragot jelent, még kevésbé ítélkezést mások fölött, hanem fölébredést. Nem mások mellébeszéléséről van szó, hanem a magaméról. Arról, hogy megértsem végre, mit gondolok, mit beszélek, mit hiszek el. Csak ez után lehet szabatosan cselekedni; a költészetben gyönyörködni; a büntetés értelmét fölfogni, a következő lépést megtalálni.
Meddig tűrjük még, hogy szavainkban rendetlenség legyen?
Kibírnánk-e vajon a rendet?”
(Czakó Gábor)


 



„Az ember lelke mélyén, ott, ahol leginkább önmaga, ahol már nem hangoskodnak idegen eszmék (…) ott is van valami, ami a többi emberrel közös, sőt a legközösebb: az emberi lélek törvényei. Ez a rokonság minden ember között oka annak, hogy író az olvasóra, mint lélek a lélekre, közvetlenül hathat.”
(Szerb Antal)
 



"Fának születtem. Állva élek.
Nem voltam szeszélye a szélnek.
Levél vagy? Azt kell megtanulni
Nem szabad, csak fölfelé hullni."
(Szabó Éva)



 



"Látszat e világ, s csak a szelét markolod
A gyarlót, a kétest, a múlót, s pusztulót.
Képzeld, hogy ami van, az nem is létezik,
S ami nincs, az van, csak fel nem foghatod."
(Omar Chajjam)



 



"Olyan szövetből vagyunk, mint álmaink, és kis életünk álomba van kerítve."
(W. Shakespeare)
 



"Ha bízol bennem, kövess. Nem félelmes látogatás lesz ez az út, inkább olyan, mint egy ’nyomozás’, míg kiderül, hogy a múlt árnyai miképp épültek be egy élet egészébe. A Jajgatás tava csendes, egyetlen árny se könnyezik, nincs itt félnivaló, se szomorúság. Az igazság, egy élet háttérzenéje mindig gyönyörű."
(Szabó Magda)
 



"Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni, és nem csak magzatot. Valószínű, hogy majd’ minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság – sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség.Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit."
(Ancsel Éva)
 



"Nézd – mondta a szüleim tánca – mi ezt tudjuk adni neked, ezt a szárnyalást, ezt a futást, játék ez, igen, de fontos, mert ha megtalálod magadnak azt a jégpályát, amit neked öntött fel a sorsod, ami oktatás és biztatás nélkül is kezdettől ismerős lesz számodra, majd eszedbe jut, hogy az arabeszkeket, melyeket te táncolsz el,  mi génjeink tanították a fantáziádnak, és ha ugrasz, már nem fogsz félni reális dolgoktól, csak saját igényed ijeszt meg, hogy az arabeszk olyan legyen, amiben nincs hiba. Míg megtáncolod a mindennapi kenyeret, úgy harapj bele, hogy eszedbe jusson ez az alkony és ez a tánc."
(Szabó Magda)
 



"Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot.
Más és jobb nem is történhetett volna velem."
(Márai Sándor)

 



"A szél ott fúj, ahol akar;
hallod zúgását, de nem tudod,
honnan jön, és hová megy;
Így van mindenki, aki a Lélektől született."
(János 3.8)



 



"A hitelességnek mértéke nincs."
(Hamvas Béla)
 



"Próbáld meg nem a magad nevében élni a világot, hanem a világ nevében élni magadat."
(Hamvas Béla)
 



"A mű kincse: amit tartalma ad,
És az ez itt, s ez teveled marad."
(W. Shakespeare)

 



"A legnagyobb ellenség az elhazudott ember, mert az életet megrontja önmagában, és mindenkiben, aki vele érintkezésbe kerül.
Hazugság azért van, mert „itt semmi sem magától értetődik, mindent meg kell mondani”. Sajátságos, de úgy látszik, mintha az élet az lenne, ami a létből kimondható.
Egyetlen és pótolhatatlan és helyrehozhatatlan fontossága annak, amit az ember mond, az valódi legyen. Valódi az, aminek kimondásával az ember lépést tud tartani.
Azon a helyen, ahol az ember hazudik, egyedül marad és lezárul. A közösségből kiesik, nem dialogikus személy többé, hanem „én”. Hérakleitosz azt mondja, hogy ez az ember az axünosz, aki nem a valóságban, hanem fantazmáiban él. Ami fantazma, az irreális, ami irreális az üres,mi üres az lényegtelen, ami lényegtelen az démoni…Mihelyt az ember kiszakadt és megszólíthatatlanná vált és egyedül marad, a hazugság benne, mivel nincs llenállása, és önvédelemből, hallatlan tenyészetnek indul. Hazugságrendszer épül. Ez a pszeudologia. Realizálni annyi, mint a pszeudologiát lebontani, és az életet a alóságra felépíteni. Valóság itt e percben annyit jelent, hogy a nyelvben megnyílni és kimondani. Ne legyen semmi, ami ne lenne megmondható, és legyek minden érdésre szüntelenül nyílt. Aléthész, igaz és valódi és nyílt és fedetlen, mint a görögök mondták."
(Hamvas Béla : Interview)



 



"A hit csoda, melyből egyetlen ember sincs kizárva: mert a szenvedélyben minden emberélet egy, a hit pedig szenvedély."
(Sören Kierkegaard)
 



"Ne nyugtalankodjunk amiatt, hogy tevékenységünk hajtóereje milyen erősnek vagy gyengének bizonyul, ha átjárja az élet értelméről való gondolkodás. E hajtóerőben csak az válik értelmessé, ami a saját életünkben is értelmet kaphat. Nem a tettek mennyisége, a minősége számít."
(Albert Schweizer)
 



"A lélek azt parancsolja, hogy mások legyünk, mint a világ. Az élet tisztelete által alapvetően, mélyebben és élőbben leszünk kegyesek."
(Albert Schweizer)
 



"Ha a gondolkodás elindul a maga útján, mindenre fel kell készülnie, arra is, hogy a „semmit sem tudunk”-nál köt ki. De még ha tevékenységi akaratunk arra rendeltetett is, hogy örökösen eredménytelenül tusakodjon a világ és az élet fel nem ismerhető voltával, ez a fájdalmas kijózanodás is jobb,mint megrekedni a gondolatnélküliségben. Mert már ez a kijózanodás is megvilágosodást jelent."
(Albert Schweizer)
 



" ...Ember, amit szeretsz, azzá lesz változásod:
istenné, ha hiszed, földdé, ha azt imádod."
(Angelus Silesius részlet ford. Szabó Lőrinc)

 



"Mindaz, amit a világ akarhat tőled, alku és félmegoldás, Csak az számít, amire te szerződtél, önmagaddal és jellemeddel. Ebben a szerződésben nincsen alku.Az élet egy jellemtől kegyetlenebb kamatot szed, mint az uzsorások. Mindenért fizetned kell, a függetlenségért, az örömért, a testi egészségért is, de legfélelmesebben a jellemeddel és munkáddal kötött szerződésért kell fizetned. Ennek a rabszolgatartónak nem mondhatod soha: Fáj a fejem.” Vagy: „Máshoz volna kedvem,” A gályarabnak is könnyebb, mint annak, aki munkára szerződött jellemével."
(Márai :Füveskönyv)
 



"Az egész újkori világban van valami alaptalan, felfújt, belül üres nagyzolás, amely magas eszmékre, keresztény vallásra, morális értékekre hivatkozik, de azokat nem veszi komolyan, és azokat megvalósítani meg sem kísérli. Márpedig a nem realizált szellemiség első következménye, hogy az élet értelme elkallódik, Mert az élet nem olyasvalami, aminek saját magában értelme lenne….Az élet az anyagi természet körébe tartozik, és a szellem érintése nélkül…tehetetlen és vak."
(Hamvas Béla)
 



"A kereszténység eredeti alakjában, ahogy az Evangéliumban megjelent, nem vallás, hanem hagyomány, éspedig minden valószínűség szerint a hagyomány fundamentuma, amely a létezés értelmét maradéktalanul kimondja."
(Hamvas Béla)
 



"Ha a mondat közepén csönd keletkezik, egy kicsinyke, félre nem érthető csönd, az olyan, mintha megnyílna halkan egy ajtó, s az ember betekintést nyer oda, ahol fontos dolgok éppen most születnek."
( Ancsel Éva)