Procedurális retorika


A videojátékok retorikájával foglalkozó Ian Bogost (Presuasive Games, 2010) arra hívja fel a figyelmet, hogy a szabályok és eljárások megismerése és megértése tartalmas, következtetésekkel járó retorikai folyamatként is tekinthető. A procedurális retorika megjelölést javasolja arra a meggyőző és kifejező gyakorlatra, amely a médiaüzenetek működésében megjelenik. A proceduralitás a folyamatok, ezek szabályainak létrehozására, magyarázatára és megértésére vonatkozik.  A procedurális retorika a szabályok és folyamatok meggyőző felhasználásának gyakorlata, a komputerizált rendszerekkel történő érvelés, illetve a komputációs érvelések kibontásának, megértésének technikája. Másképpen, és egyszerűbben fogalmazva, procedurális retorikáról akkor beszélünk, amikor az érvek és a meggyőzés a szabályok megvalósításával alakulnak ki. A procedurális retorikában nem szavakat vagy képeket alkotunk, hanem viselkedési szabályokat és választási lehetőségeket.

A procedurális retorikát jól példázzák a tanító programok, amelyek egy adott társadalmi problémára hívják fel a figyelmet, mint pl. a La Molleindustria kritikai játékai.

A procedurális retorika tehát egyúttal kritikai módszer is, amely a médiaműveltséget, a média-írástudást fejleszti és az alábbi kérdéseket teszi fel:
 

• Melyek a rendszer (játék, program) szabályai?
• Mi ezeknek a szabályoknak a jelentősége és szerepe (más szabályokkal szemben)?
• Milyen állításokat fogalmaznak meg ezek a szabályok a világról?
• Hogyan reagálok én ezekre az állításokra?


A procedurális retorika elősegíti a folyamatok és médiaüzenetek elemző képességét, fejleszti az operacionális logikát és annak kifejezését, a médiaüzenetek befogadásában és létrehozásában.


/Lásd bővebben és példákkal a Médiaretorika (2012) című könyv Procedurális retorika fejezetében/